Lépés balra, aztán jobbra - Magyar Nemzet, 2009.04.17.
Az vinné előrébb az országot, ha a jövedelemkülönbségek csökkennének, és nem növekednének
A gazdasági elit számos képviselője, a közgazdászok többsége és a parlament két kis pártja is úgy látja, hogy egyértelmű, milyen reformlépésekre lenne szüksége az országnak. A Bajnai-kormány gazdaságpolitikája azonban még nem ismert. Korábban ugyanők a Gyurcsány-csomagra azt mondták, hogy az "jó irányba tett, de nem elégséges lépés". Bármi is következik majd, ez a helyzetértékelés akkor is téves, ha minél többen mondják.
Legyen az első példánk az ingatlanadó.
Az általános értékalapú ingatlanadó abban a formájában, ahogyan azt javasolni szokták, azt eredményezné, hogy a magasabb státusú lakónegyedekből az alacsonyabb státusú lakók elköltözése felgyorsulna, és így az ingatlanok értéke és a magasabb státusú lakók életminősége (persze csak rövid távon) emelkedne. Akinek értékes háza vagy lakása van, nem fizetne semmit sem, mivel az ingatlanadót leírhatná a jövedelemadójából. Ezért hiba azt ismételgetni, hogy ez az adó igazságos, miközben tudjuk, hogy nem az, hiszen így az emberek azokat a javaslatokat is el fogják utasítani, amelyek valóban igazságosabbá tehetnék az elvonási rendszert.
Az általános értékalapú ingatlanadó nem jó eszköze a szürkegazdaság visszaszorításának sem. Aki a jövedelméből sok milliót eltitkol, annak van akkora legális jövedelme is, hogy abból még a néhány száz milliót érő ingatlanja adóját is leírhatja. Aki meg néhány százezret titkol el, hogy valahogy megéljen, az inkább költözni fog, és nem fizetni.
Második példánk legyen a halasztott fizetésű tandíj esete.
A népszavazáson a többségi akarat elsöpörte a vizitdíj és a tandíj ötletét. Pedig a tandíjfizetésnek lett volna olyan formája, amit bátran népszavazásra is lehetett volna vinni, sőt ami ellen valószínűleg nem is indítottak volna népszavazást. Ez lehetett volna a halasztott fizetésű tandíj. Ebben az esetben a tandíjat nem akkor kell fizetni, amikor az embert még a szülei tartják el, hanem csak akkor, ha már megvan a diplomája, és a jövedelme már elért egy bizonyos szintet. Ez a szint lehetne például a minimálbér két és félszerese.
A sokat hangoztatott "reformérveknek" ("kell a bevétel a költségvetésbe" és "fizessen az, aki a szolgáltatást igénybe veszi") ez a megoldás is tökéletesen megfelel. Akár ma is be lehetne vezetni.
Ez a megoldás ugyanis nemcsak a kormányzati marketing szerint lett volna "igazságos", hanem megfelelt volna az átlagember igazságérzetének is. Miután azonban a reformerők által erőltetett, egyetemi évek alatt fizetendő tandíj ötlete megbukott, a diploma megszerzése után fizetendő tandíj bevezetésének érdekében senki sem tett semmit. A kétféle megoldás között nagyon fontos különbség, hogy a népszavazáson megbukott megoldás, az egyetemi évek alatt fizetendő tandíj, a gazdagabb családok javára, jelentősen korlátozta volna a versenyt, a halasztott fizetésű tandíjnak viszont nincs ilyen hatása.
Harmadik példánk a sorban az, hogyan akarják a szakértők az élőmunka terheit csökkenteni. A magánszemélyek különadójának eltörlése és az alsó szja-kulcs egekbe emelése káros és értelmetlen lépés. Különösen akkor, ha ezeknek a változásoknak az ellentételezésében fontos szerep jut az eho többszörösére emelésének és az áfa növelésének. A költségvetési kiadások lefaragása fájdalmas, nagy áldozatokkal járó lépések sorozatát jelenti. Az áfa emelése szintén kényszerlépés. Ezeket a nagy áldozatokkal előteremtett forrásokat értelmetlenség lenne elfecsérelni.
Ha a foglalkoztatottsági helyzet javítása lenne a cél, akkor elsősorban azokat a munkahelyeket kellene a munkaadók számára olcsóbbá tenni, ahol alacsonyabbak a keresetek. Ha Magyarországon a foglalkoztatottság (a válság után) elérné az uniós átlagot, akkor nem 3,9 millió, hanem 4,4 millió foglalkoztatott lehetne. Ennek a félmillió embernek - döntő többségükben - a minimálbéren vagy ahhoz közeli keresetszinten lenne esélye belépni a munkaerőpiacra. Ez legalább évi 300 milliárd forinttal vagy ennél is nagyobb öszszeggel javítaná a költségvetés helyzetét.
Ez a nyereség ugyanakkor erősen marginális jelentőségű azokhoz az egyéb előnyökhöz képest, amelyeket a foglalkoztatottság ilyen mértékű javulása eredményezhetne. Inkább erre kellene költeni.
A magánszemélyek különadójának eltörlése nem javítaná az ország versenyképességét, és nem növelné a növekedési potenciált. Csak a költségvetés lenne vagy 26 milliárd forinttal szegényebb. Ha valahol, akkor az elvonási rendszer reformjánál igaz a mondás, hogy a mérték a lényeg. Az szja alsó kulcsának a sávhatárát fel lehet emelni, ez a határ lehet akár hárommillió forint is. Az ötmillióra történő emelés viszont nem javít érdemben a helyzeten. Sokkal hatékonyabban lehetne az ehhez szükséges összeget felhasználni akár egy nullakulcsos sáv bevezetésére vagy a munkáltatói terhek csökkentésére. Egy két, minimálbért kereső felnőttből és két kiskorú gyermekből álló család jövedelme még nem éri el a létminimumot, de sokféle címen fizetendő járulék mellett keresetük után még személyi jövedelemadót is kell fizetniük. A 15 milliós határról pedig ma nem is érdemes beszélni.
A kiadások csökkentéséhez képest a figyelemnek inkább a hatékonyság javítása felé kellene fordulnia. Lehangoló, hogy a politikai vezetés színvonala nem elég ahhoz, hogy felismerje és véghezvigye a szabályozórendszer egyszerűsítését, pedig ez gyakorlatilag nem kerülne pénzbe. Miért van például külön törvény a különadóra, ahelyett, hogy beírtak volna egy-egy mondatot a meglévő törvényekbe? Igen hosszan lehetne sorolni a rossz példákat...
Készült egy OECD-felmérés arról, hogy 15 országban hogyan változott a legmagasabb és a legalacsonyabb keresetek aránya 1995 és 2005 között. 1995-ben még negyedikek voltunk, 2005-ben viszont, még az USA-t is jelentősen megelőzve, elsők lettünk. A foglalkoztatottakra vonatkozó felmérés szerint a legjobban kereső tíz százalék bére nálunk 5,5-szeresen haladja meg a legrosszabbul kereső tíz százalék átlagkeresetét. Ha ugyanezeket az országokat az egy főre eső GDP alapján rakjuk sorrendbe, akkor nem a lista élén feszítünk, hanem a végén kullogunk.
Talán nem azt a tanulságot kellene ebből levonnunk, hogy Magyarországon még mindig nem elég magas a vezetőink jövedelme, és a cselédnép rovására meg kellene kicsit támogatnunk azokat, akik "a vállukon viszik az országot", ahogyan azt a parlamentben egyes pártok politikusai szeretik mondani. Talán inkább az vinné előrébb az országot, az növelné a versenyképességet, ha a jövedelemkülönbségek csökkennének, és nem növekednének, mint ahogyan azt sok szakértő javasolja.
Mai árakon számolva, a száz legnagyobb éves jövedelmet bevalló polgár átlagjövedelme a Fidesz-kormány alatt 400-500 millióról 335 millióra csökkent. 2002-től 2006-ig viszont ez az összeg 900 millió fölé nőtt. Igaz, 2007-ben drasztikus csökkenés következett be, de még így is 683 millióról van szó, ami nagyjából 203 százaléka a 2002. évi szintnek. Az összes foglalkoztatott reálkeresete is nőtt ez alatt az idő alatt, úgy 13 százalékkal. Az összehasonlítás persze félrevezető, hiszen a száz legmagasabb jövedelmű polgárnak 2007 rossz éve volt, előtte viszont, 2005-2006-ban, két év alatt (személyenként és átlagosan) 1200 évnyi magyar átlagkeresethez jutottak. Ugyanakkor (ma talán már nem vitatkozunk ezen) éppen ez a 2002-től kezdődő időszak volt az, amikor a "pannon puma" megindult a lejtőn.
Ha most eltörölnénk a magánszemélyek különadóját, csak ennek a száz embernek a nyereségéből több mint 130 ezer minimálbérest mentesíthetnénk az szja-fizetés kötelezettsége alól! Ráadásul ennek a több mint 130 ezer embernek egyenként is sokkal többet számítana ez a fejenként 18 ezer forintos összeg, mint a "top 100" egy átlagos tagjának a rá jutó 24 millió!
Sikeres baloldali és sikeres jobboldali gazdaságpolitika egyaránt elképzelhető, de ma Magyarországon csak jobboldali gazdaságpolitikai alternatíva van. A Reformszövetség programja által javasolt gazdaságpolitika viszont most túlságosan jobboldali ahhoz, hogy sikeres legyen. Egy sikeres jobboldali gazdaságpolitikához a szakmának balra kellene tenni egy pár lépést. Egy így módosított csomagot azután bátran elfogadhatna az új kormány is.
Vissza...
Megvásárolható munkáink
Aktuális munkáink
Korábbi munkáink
________________________